2024. szeptember 5-8. között a romániai Tulceaban rendezték meg a projektpartnerek és szakértők éves találkozóját. A projektpartnerek beszámoltak saját munkájuk aktuális állásáról.
Ezt követően a résztvevők Isaccea település közelében bejárták a Duna egyik szigetét, ahol a ROMSILVA (Román Államerdészet) erdőrekonstrukciós munkát végez. A projekt megkezdésekor a területet inváziós fajokkal (amerikai kőris, zöld juhar, gyalogakác, parti szőlő, süntök, stb.) erősen feltőzött puhafás ligeterdő borította. Két évvel ezelőtt ennek egy részét négy egymástól elkülönülő, 2-3 ha nagyságú, szabályos alakú területen tarra vágták. A tuskókat is eltávolították, majd 2023-ban 2×1 méteres hálózatban fehér fűz, szürke nyár és fekete nyár csemetével ültették be. Az elegyítést a térszintnek megfelelően mozaikosan, tömbösen végezték. A terület később hosszú ideig víz alatt állt emiatt a csemeték egy része kipusztult. A hiányos részeket az idén tavasszal pótolták, így a 3-4 méter magas fácskák lombja jelenleg 80-90 %-os fedettséget biztosít. A sorközöket évente 2-3 alkalommal kultivátorral ápolják. Az intenzív művelés hatására a csupasz talajfelszínen elszórtan vágástéri gyomnövényzet és amerikai kőris csemeték aprítéka volt látható.
A szomszédos, tarvágással nem érintett részek olyan erősen fertőzöttek az inváziós fajokkal, hogy az eredeti puhafás ligeterdő elemeit csak nehezen lehetett felfedezni. A zöld juharokon és amerikai kőriseken, ahogy máshol is jellemző, bőséges magtermés mutatkozott.
Kérdésre az erdész kollégák elmondták, hogy addig tárcsáznak, míg a fiatalos teljesen nem záródik. Ezután már nem tartanak az inváziós fajok visszafertőződéstől. Újabb kérdésünkre ezt azzal az indokkal támasztották alá, hogy tapasztalataik szerint zárt korona alatt az inváziós növényzetnek alacsony a vitalitása.
Egy közeli nemes nyár ültetvényt is megnéztünk, ahol a zárt felső szint alatt sűrű, vegyes korú amerikai kőris második szint alakult ki. Ennek visszaszorítására három módszert mutattak be: A vékony rudas fácskák törzsét térd magasságban 20 cm széles sávban körbefaragják (mandzsettázzák), az 1-2 cm átmérőjű fácskákat kézzel letörik, az egy-két éves magoncokat kihúzzák a talajból, csokorba kötik, és úgy helyezik el, hogy ne érintkezhessenek a talajjal, mert különben újra meggyökeresednének.
A találkozó kiemelkedő eseménye volt a Duna-deltában tett hajókirándulás. A Chilia-ág és Sulina-ág közötti részen, többnyire mesterséges csatornákon hajózva hosszasan tanulmányozhattuk a delta gazdag madárvilágát. Kuriózumként több alkalommal láttunk borzas és rózsás gödényt is, mely fajok a Duna-delta emblematikus madarai. A part menti, hajóról belátható sávot nagyobb részben inváziós fajok borították. Ezen belül is feltűnő volt az erős gyalogakác-fertőzöttség.
